A modern termosz feltalálója Sir James Dewar, egy brit tudós, aki folyadékokat tanulmányoz nagyon alacsony hőmérsékleten. 1892-ben Dewarot meghívták a Brit Tudományos Intézetbe "cseppfolyósított gáz" tanfolyamokra. Annak érdekében, hogy a tanítást jobbá tegye, mielőtt elindult, Berger nevű üveggyártót kérte, hogy készítsen egy kétrétegű üvegtartályt, és töltse fel az epekő két rétegét higanyval, hogy nagymértékben csökkentse a hőátadást. Aztán kiszívta a levegőt a két réteg között, és megjelent a vákuumpalack. Ez a vákuumpalack a világ első termosz, amelyet "Dewar" -nek hívnak. Az Egyesült Királyság London Intézetében a korai Dewar-vákuum termékeket továbbra is megőrzik. Abban az időben Dewar nem figyelt a vákuumpalack feltalálására, de nagy figyelmet fordított a levegő elszívásának elméletére, és szabadalmat kért erre az elméletre. 1902-ben a német Berger látta a termoszok hatalmas potenciális piacát, ezért elkezdett termoszokat eladni. Két évvel később a saját nevében elnyerte a termosz szabadalmát. Megállapította, hogy az üveget nagyon könnyen el lehet törni, és a külső burkolat nikkelből készült, hogy megvédje az üveget. A termoszt kezdetben elsősorban laboratóriumokban, kórházakban és expedíciókon használták, később fokozatosan belépett a mindennapi életbe.
1904-ben a Bourbon, egy munkavállaló, aki Berlinben üvegeszközöket fújt, megvizsgálta és hozzáadta a hőfogadó hüvelyt a Jura üveghez, hogy a piacon forró kávé vagy fekete tea tárolására szolgáló edények legyenek, és különféle termosz palackok használták. Ez jött ki egymás után. Megállapítottuk, hogy a termosz dugó melege a palack legrosszabb része. Később az emberek a parafa cseréjét kiterjesztett gumi- és műanyag dugókkal cserélték a szigetelő hatás fokozására.
